"A mennyben is fel lesz oldva"
Óra előtt
Édes Atyánk, jó
Istenünk! Áldásodért esedezünk.
Te világíts lelkünk
előtt, Adj a tanuláshoz erőt,
Adj készséget szépre,
jóra, Legyen áldott minden óra,
Amelyet itt töltünk
veled... Szívünkbe írd be szent neved! Ámen!
Bruno Ferrero: A szerzetes és a rabló
Volt egyszer egy szerzetes. Egy apró termetű szerzetes, aki nagy szegénységben, egyedül éldegélt egy sivatagi kunyhóban. Imádkozással töltötte az idejét, a betevőre valóját pedig azzal kereste meg hogy pálmalevelekből kosarakat és kalapokat font. Sokan jártak hozzá a városból, hogy elpanaszolják neki bújukat-bajukat, ő pedig megpróbált segíteni és tanácsokat adni nekik.
A kis szerzetes durva vászonból készült ruhát hordott, kenyér és víz volt a tápláléka, semmi egyebe sem volt, egyetlen kincsén, egy különleges könyvön kívül, amit nap mint nap olvasgatott.
Egy napon egy rabló rontott be szélvészként a szerzetes kunyhójába. Egy gonosz marcona rabló. Tömött borzas szakálla volt, és éles fenyegető kardja.
- Ide a kincset!-ordította.
A kis szerzetes átadta neki egyetlen, drága könyvét, és szomorúan nézte, ahogy a rabló magával viszi azt.
Amikor a rabló beért a városba, nyomban berohant egy kereskedő üzletébe, és minden különösebb teketória nélkül megkérdezte tőle ennek a rendkívüli könyvnek az értékét.
-De hiszen én semmit sem értek a könyvekhez- panaszolta a kereskedő.
-Pénzre van szükségem! Sokra! Mondd meg mennyit ér és én eladom neked.
-Fogalmam sincs- hebegte a kereskedő, a könyvet lapozgatva.-De ismerek valakit, aki ért hozzá, egy igazi szakártő. Hagyd itt nálam a könyvet egy-két napra, és megkérdezem őt.
-Rendben!-morrantotta a rabló, kihúzva a kardját.-Két nap múlva visszajövök. Addigra a könyv mindenképpen itt legyen!
Aznap este, a bolt bezárása után a kereskedőöszvérre kapott, megsarkantyúzta, és a sivatagba indult. Kilométereken keresztül lovagolt, míg csak el nem érte a kis kunyhót, benne a kis szerzetessel.
-Van nálam egy könyv-magyarázta,- Egy nagydarab, tömött szakállú férfi jött el hozzám. El akarta adni a könyvet. Meg tudod mondani nekem, hogy mennyit ér?
Azzal kihúzta a könyvet a táskájából és megmutatta a szerzetesnek.
A kis szerzetes szemügyre vette a könyvet. Nem is képzelte, hogy ilyen hamar viszontlátja egyetlen kincsét. de nem kiáltott fel: Az enyém!, és nem szegezte ujját a kereskedőre: Az az ember egy tolvaj!
Nem. Mindössze ennyit mondott.
-Ennek a könyvnek nagyon nagy az értéke. Legalább egy évi keresetet ér.
A kereskedő elbúcsúzott és visszament a városba.
Mint a szélvész
Amikor a rabló megjelent, az arckifejezése még kegyetlenebb volt, mint máskor.
-No, akkor mond meg nekem- mennydörögte- mennyit ér a könyvem?
Rengeteget!- mondta a kereskedő.- Legalább egy évi fizetést!
A bandita egy kicsit felvidult.
-Csodálatos!- vigyorgott gonoszul.- És honnan tudod ilyen biztosan?
-Egyszerű!- magyarázta a kereskedő. Van egy kis szerzetes, aki a sivatagban él, egy kis kunyhóban. Ő mindent tud a könyvekről. Elvittem hozzá és megmutattam neki.
A rabló kedve megint elborult.
-Egy kis szerzetes?...A sivatagban?...- dadogta.
- Pontosan!
-És megmondtad neki, hogy ki akarja eladni a könyvet?
-Egy nagy darab, tömött szakállú ember, ezt mondtam neki.
- És a szerzetes semmit sem mondott a könyvről? Semmit nem mondott rólam?
- Semmit. Miért?
- Csak úgy- hazudta a rabló.- Csak a beszéd kedvéért.
Azzal felkapta a könyvet, majd sietve és dühösen elhagyta az üzletet. Lovára kapott és visszament a sivatagba. Lovagolt, lovagolt, meg sem állt egészen a kis kunyhóig.
-Mit jelentsen ez?-rontott be üvöltve a kunyhóba, akár egy fergeteg.- Feljelenthettél volna és engem letartóztattak volna. Miért nem szóltál semmit?
- Mert már megbocsátottam neked- válaszolta a szerzetes.
- Megbocsátottál nekem?- kiáltotta a rabló. - Megbocsátottál?- csuklott el a hangja.
-Soha senki nem bocsátott még meg nekem!- majdnem suttogott. - Engem gyűlöltek, üldöztek, kergettek, száműztek, elítéltek. De soha nem bocsátott meg nekem, soha!
Abban a percben a rabló hatalmas szívében valami megváltozott.
Előhúzta zsákjából a könyvet és visszaadta azt a szerzetesnek.
- A tiéd!
A kis szerzetes elmosolyodott és megköszönte a rablónak. Azután pedig meghívta, hogy maradjon ott a kunyhóban, hogy tanuljon még többet a megbocsátásról és a szív békéjéről.
Nem sokkal később, a rablóból nagy darab, tömött szakállú szerzetes lett, aki boldog volt, ha megoszthatta másokkal azt a keveset, amije volt.
A szeretet megbocsátása összezavarja a rabló erőszakos és hatalmaskodó világát. Felvillantja előtte az élet egy másik dimenzióját azt, amelyik nem az erőszaké, hanem a szereteté.
Ha van kedvetek készítsetek képregényt a történetből. Majd folytassuk a leckét. Olvassátok el ezt is figyelmesen.
Mit is kér tőlünk, hogy bocsássunk meg. De ez nem olyan egyszerű. Képzeld magad a szerzetes helyébe. Te megtudnál bocsátani a rablónak? Te mit tettél volna a szerzetes helyében?
Akkor nézzük a nehezebb részét. Mi történne, ha Te lennél a rabló. Mondjuk valami olyat tettél, amit nem lett volna szabad. Mi történne akkor?
Látod a képen a kisfiút a sok rosszaság majdnem agyon nyomja, alig bírja el azt a nagy terhet. Ám az őszinte bűnbánattal bármikor leteheti azt. Ez jó hír, ugye?
Olvass tovább, mit is kell tenni ha valami csíny van a számládon!
Ha végeztél a feladattal, akkor biztos jól esne egy történet. Ez t most Jézus tanításai közül választottam. Amikor Jézus városról városra gyalogolva tanította az embereket, mindig hoztak oda betegeket is. Akkor is sok volt a beteg, mint manapság a járvány idején. Jézus szerette az embereket, így tanítás közben gyógyított is.Egy ilyen esetről számolt be nekünk Lukács az evangéliumában. Olvasd el figyelmesen!
Lukács 5: 17-26:
“Amikor az egyik napon tanított, és körülötte ültek a farizeusok és törvénytudók, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból, továbbá Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította őt. És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. Ő pedig látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid. Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek: Kicsoda ez, hogy így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? Jézus pedig ismerve gondolataikat, megkérdezte tőlük: Miről tanakodtok szívetekben? Melyik a könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, és járj? Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! Az pedig szemük láttára azonnal felkelt, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament. Ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel, és ezt mondták: Csodálatos dolgokat láttunk ma!”
Egy kis segítség, ha szeretnéd eljátszani a történetet. Így még érdekesebb lesz számodra is. Szinte belebújhatsz az egyes szereplők ruhájába, és velük együtt átélheted újra ezt a történetet.
Lapokra írd fel ezeket a szavakat: Fiam, Bocsánatot, Nyertek, Bűneid, Kelj, Fel, Fogd, Az Ágyadat, És, Menj, Haza
https://hu.pinterest.com/pin/541628292690767007/ Innen vettem a rajzot. Jó munkát hozzá.
Mielőtt elköszönnénk egymástól, még olvasd el az utolsó oldalt, és énekeld el ezt az éneket. Ha nem megy egyedül, akkor a videón éneklő gyerekekkel.
https://csecsy.hu/konyvek/enekeskonyv/jezus_krisztus_megszabaditott
És ahol meghallgathatod:
Atyám!
Hálát adok
jóságodért,
minden lelki
áldásodért.
Ámen.
Összefoglalás
Édes Atyánk, jó
Istenünk! Áldásodért esedezünk.
Te világíts lelkünk
előtt, Adj a tanuláshoz erőt,
Adj készséget szépre,
jóra, Legyen áldott minden óra,
Amelyet itt töltünk
veled... Szívünkbe írd be szent neved! Ámen!
Nézzük közösen a feladatokat! Itt nem fogjátok olvasni a választ, de segítek abban, hogy megtaláljátok.Az első feladat megoldása a 18. leckében, a 60. oldalon található.
Nézzük együtt a szavakat és jelentésüket:
hiú- aki önmagát túlságosan nagyra tartja
szeplős-apró pici barna pöttyök főleg az arcon de más testrészen is előfordulnak
csúnya- a szépség részleges vagy teljes hiánya
gondatlan-nem elég figyelmes
lusta- aki valamilyen munkavégzésre nem hajlandó
rövidlátó- szembetegség vagy olyan személy, aki nem követi a változásokat
szemérmetlen- a jó ízlés határain túl mutatja meg magát
kövér- az elfogadott testalkatnál nagyobbal rendelkezik
ügyetlen-aki lassabban tudja megoldani az egyes feladatokat
követelőző-olyant akar magának, ami nem járna jogosan neki
lassú- nem gyors
engedetlen- aki úgy érzi elég okos ahhoz hogy a saqát feje után menjen
szemtelen- tiszteletlen a környezetével
étvágytalan- hosszú ideig nem eszik, akár betegség is lehet az oka
csúfolódó- máson köszörüli a nyelvét
Most már biztos el tudod dönteni, mik a jó megoldások.
3. feladat
Bűnről, akkor beszélünk ha tudva és akarva követjük el. Ez az álomban biztos nincs így.
A válaszok 3 I-3 H nincsenek sorban.
4. feladat
A válasz a 23. leckében a 75. oldalon olvashatod.
5. feladat
A földünket sok-sok vulkán borítja. Néhány még mindig kitör időnként. Ez olyan, mint amikor mi mérgesek vagyunk. A gomolygó füst eltakar mindent a szemünk elől, és mi alig látunk valamit, vagy semmit. Ez történt Petivel, mérgelődött a vereség miatt. Közben megfeledkezett a felszereléséről, az osztályban se látott a lába elé így csúnyán megütötte magát. Ő is füstölt mint a vulkán, a füst viszont megakadályozta őt a tisztán látásban.
Képzeljétek el volt olyan nagy vulkánkitörés, ami miatt le kellett állítani a légi forgalmat, mert nem lehetett látni a füsttől. Szóval nem érdemes füstölögni.
Atyám!
Hálát adok
jóságodért,
minden lelki
áldásodért.
Ámen.
Mindent odaadott
Mennyei atyánk te bennünket a magad képére alkottál!
Irányítsd és szenteld meg erőfeszítéseinket, hogy minden tehetségünket kifejlesszük
És műveidben munkatársaid lehessünk, Krisztus a mi Urunk által. Ámen.
Irányítsd és szenteld meg erőfeszítéseinket, hogy minden tehetségünket kifejlesszük
És műveidben munkatársaid lehessünk, Krisztus a mi Urunk által. Ámen.
Karikázd be, mit ettek az utolsó vacsorán!
báránysült, olajbogyó, bor, kovásztalan kenyér, keserű saláták, füge, citrom
Emlékezzél, mit mondott Keresztelő János a Jordánnál, amikor látta közeledni Jézust?
Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!
Miért hívjuk ezt a lakomát utolsó vacsorának?
Jézus halála előtt utoljára étkezett együtt tanítványaival.
add, hogy amit ma tanultunk, neved dicsőségére, hazánk és embertársaink javára fordítsuk.
Krisztus, a mi Urunk által. Amen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.