Honfoglalás
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Mondjuk áldást az Úrnak! Köszönjük a mai napot, az együttlétet és hogy tanulhatunk. Ámen
Ez egy ceruza rajz. Ha megnézed a képet, mit látsz rajta? Mi jut eszedbe erről? Mit üzen a kép, ez számodra: jó gondolatokat ébreszt, vagy inkább ijesztő?
Kezdjük azzal, hogy már felsős vagy. Biztos van már egy sarok vagy akár egy külön szobád is. Emlékszel, amikor a szüleid azt mondták, költözz be, és tartsd rendbe, ez innentől kezdve a tied. Közösen szedtétek össze a holmidat, de már neked kellett elrámolni. Úgy ahogy te akartad. Azóta a te feladatod, hogy ott rend és tisztaság legyen. Én rajzoltam ide egy sarkot. A Te feladatod az lesz, hogy rajzold le, hogy néz ki a te szobád, vagy a kis kuckód, ahol a Te dolgaid vannak.
A honfoglalás is egyfajta költözködés.
Az órát ismétléssel kezdjük, miről is volt szó az év első felében.
Az idézeteket erről az oldalról -https://katolikus.hu/szentiras/SZIT/Kiv - másoltam ide, de csak ha van kedved hozzá olvasd el, vagy olvass bele. Itt lesz bármikor belenézhetsz. A folytatáshoz a térképig kell lemenned.
Kiv 3
AZ ÉGŐ CSIPKEBOKOR.
1 Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának a juhait őrizte.
Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten
hegyéhez, a Hórebhez.
AZ EGYIPTOMIAK KIFOSZTÁSA.
21„Megszerzem a nép számára az egyiptomiak jóindulatát.
Ezért kivonulástokkor ne induljatok el üres kézzel.
22 Az asszony kérjen szomszédjától és lakótársnőjétől ezüsttárgyakat, aranytárgyakat és ruhákat. Ezeket adjátok rá fiaitokra és leányaitokra. Így kifosztjátok az egyiptomiakat.”
Kiv 7
6 Mózes és Áron engedelmeskedtek és az Úr parancsa szerint jártak el.
7 Mózes nyolcvan, Áron pedig nyolcvanhárom esztendős volt, amikor a fáraóval tárgyaltak.
14 Az Úr így szólt Mózeshez: „A fáraó szíve megkeményedett,
nem akarja elbocsátani a népet.
15 Keresd fel holnap reggel a fáraót, amikor lemegy a folyóhoz, és várd meg a folyó partján. Vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott,
16 s közöld vele: Jahve, a héberek Istene küldött hozzád, hogy mondjam meg neked: engedd kivonulni népemet, hogy a pusztában áldozatot mutasson be nekem. Te azonban mindeddig nem hallgattál rám
Az 1. csapás a folyó vérré változik
17 Ezért ezt mondja az Úr: ez lesz a bizonyíték számodra, hogy én Jahve vagyok: rácsapok a vízre a botommal, amelyet a kezemben tartok, s az vérré változik.
18 A halak elpusztulnak a folyóban, s ettől a folyó úgy fog bűzleni, hogy az egyiptomiak az undortól nem tudják majd meginni a vizét.”
19 Az Úr így szólt Mózeshez: „Mondd meg Áronnak, vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizei fölé: a folyók, a csatornák, a mocsarak és minden ciszterna fölé, hogy vérré váljanak. Váljék vérré mind Egyiptom egész földjén, még az is, ami a fa vagy kőedényekben van.”
20 Mózes és Áron úgy tettek, ahogy
az Úr parancsolta. Felemelte botját, s a fáraónak és szolgáinak szeme láttára
rácsapott a folyó vizére, s a folyó egész vize vérré változott.
23 A fáraó elindult, és visszatért házába anélkül, hogy a
történteknek jelentőséget tulajdonított volna.
24 Az egyiptomiak ivóvíz után ástak a folyó partján, mert nem tudták meginni a folyó vizét.
25 Hét nap múlt el azután, hogy az Úr rácsapott a vízre.
26 Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: „Menj a fáraóhoz és közöld vele: Ezt mondja az Úr: engedd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem.
A 2. csapás, békákkal árasztotta el Egyiptomot
27 Ha nem engeded, hogy kivonuljanak, akkor Egyiptom egész földjét békával sújtom.
28 Nyüzsögni fognak a folyóban, azután kijönnek és behatolnak a házakba, a hálószobákba, az ágyadra, szolgáidnak és alattvalóidnak a házába, a kemencéibe és dagasztóteknőibe.
29 Sőt, a békák felmásznak rád, szolgáidra és minden alattvalódra.”
Kiv 8.
1 Az Úr így folytatta Mózesnek: „Parancsold meg Áronnak:
nyújtsd ki kezedet a bottal a folyók, a csatornák, és a mocsarak fölé, hogy
békák lepjék el Egyiptomot.”
2 Áron kinyújtotta karját Egyiptom vizei fölé, erre előjöttek a békák és elborították Egyiptom földjét.
3 De a varázslók ugyanezt tették tudományukkal, és békákat hoztak Egyiptom földjére.
4 A fáraó hívatta Mózest és Áront, s így szólt hozzájuk: „Kérjétek az Urat, hogy vegye el a békákat rólam és népemről, én viszont elengedem a népet, hogy áldozatot mutasson be az Úrnak.”
5 Mózes ezt felelte a fáraónak: „Rendelkezzél velem. Mikor imádkozzam érted, szolgáidért és népedért, melyik időt kell kijelölnöm, hogy a békák tőled, alattvalóidtól és házaitoktól eltávozzanak, s csak a folyóban maradjanak meg?”
6 „A holnapot” – felelte. Ő pedig így folytatta: „Történjék akaratod szerint: ebből majd megtudod, hogy senki sem hasonló Jahvéhoz, a mi Istenünkhöz.
7 A békák eltávoznak tőled házadból, szolgáidtól és népedtől, s csak a folyóban maradnak meg.”
8 Mózes és Áron eljöttek a fáraótól, Mózes meg az Úrhoz fohászkodott a békák miatt, amellyel elárasztotta a fáraót.
9 Az Úr meghallgatta Mózes kérését, a békák elpusztultak a házakban, az udvarokon és a földeken.
10 Rakásra hordták őket, s az ország bűzlött tőlük.
11 De amikor a fáraó látta az enyhülést, újra megkeményedett, s nem akart Mózesre és Áronra hallgatni, ahogy azt az Úr előre megmondta.
A 3. csapás szúnyogok
12 Akkor az Úr így szólt Mózeshez: „Mondd meg Áronnak:
nyújtsd ki a botodat, üss rá a föld porára, s az szúnyoggá változik egész
Egyiptomban.”
13 Áron kinyújtotta kezét a bottal, és ráütött a föld porára. Erre szúnyogok lepték el az embereket és az állatokat. Egész Egyiptomban minden por szúnyoggá változott.
14 Az egyiptomi varázslók is megkísérelték, hogy mesterségükkel szúnyogot hívjanak elő, de nem volt sikerük. A szúnyogok ellepték az embereket és az állatokat.
15 A varázslók azt mondták a fáraónak: ez az Isten ujja. A
fáraó szíve mégis megkeményedett, s nem hallgatott Mózesre és Áronra, ahogy az
Úr azt előre megmondta.
16 Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Holnap reggel, amikor a
fáraó lemegy a Nílus partjára, járulj eléje és mondd meg neki: Ezt üzeni az Úr:
engedd el népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem.
A 4. csapás bögölyök
17 Ha nem engeded kivonulni népemet, akkor bögölyöket
bocsátok rád, szolgáidra, alattvalóidra és házaidra. Az egyiptomiak házai tele
lesznek velük, sőt, még a föld is, amelyen állasz.
18 Gósen földjével azonban, ahol népem lakik, kivételt teszek
azon a napon, s ott nem jelennek meg a bögölyök. Ebből felismerheted majd, hogy
én, az Úr, itt vagyok az országban.
19 Megkülönböztetem népemet a népedtől. Holnap következik be
ez a csodajel.”
20 Az Úr így is tett. A bögölyök nagy tömegben ellepték a
fáraó házát, szolgáinak a lakását és egész Egyiptomot. Az ország nagyon szenvedett
a bögölyök miatt.
21 Ezért a fáraó hívatta Mózest és Áront, s így szólt
hozzájuk: „Mehettek áldozatot bemutatni Isteneteknek, de itt az országban.”
22 Ám Mózes ellenkezett: „Ezt nem tehetjük. Mi olyan
állatokat áldozunk fel az Úrnak, a mi Istenünknek, amelyeknek bemutatása az
egyiptomiak szemében szörnyűség. Ha mi olyan áldozatot mutatnánk be, amelytől
az egyiptomiak borzadnak, nemde, megköveznének bennünket?
23 Mi ki akarunk menni háromnapi járásra a pusztába, és ott
bemutatni az áldozatot az Úrnak, a mi Istenünknek, amelyet követel tőlünk.”
24 A fáraó így válaszolt: „Elengedlek titeket, mutassátok be
az áldozatot az Úrnak, Isteneteknek, de nem mehettek el messzire. Könyörögjetek
értem is.”
25 Mózes ezt mondta: „Mihelyt eltávozom tőled, azonnal
imádkozni fogok érted. Holnap megszabadul a fáraó, a szolgái és alattvalói a
bögölyöktől. Csak még egyszer rá ne szedje a fáraó a népet olyképpen, hogy nem
engedi el áldozatot bemutatni az Úrnak.”
26 Mózes eljött a fáraótól, és könyörgött az Úrhoz.
27 Az Úr meghallgatta Mózes kérését, a bögölyök elhagyták a
fáraót, a szolgáit és az alattvalóit: egy sem maradt belőlük.
28 De a fáraó szíve újra megkeményedett, és nem bocsátotta
el a népet.
AZ 5. CSAPÁS: A DÖGVÉSZ.
1 Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Menj a fáraóhoz és mondd
meg neki: ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: engedd szabadon népemet, hogy
áldozatot mutasson be nekem.
2 Ha nem engeded el, hanem továbbra is fogva tartod,
Az 5. csapás pusztító járvány
3 akkor az Úr keze, mint pusztító járvány, ránehezedik nyájaidra, amelyek a mezőn vannak: a lovakra, a szamarakra, a tevékre, a szarvasmarhákra és a juhokra.
4 De az Úr megkülönbözteti az izraeliták állatait az egyiptomiak állataitól. Az izraelitákéból egy sem vész el.”
5 Az Úr az időt is meghatározta; ezt mondta: „Holnap hozza ezt az Úr az országra.”
6 Másnap az Úr meg is tette. Az egyiptomiak minden állata elpusztult, de az izraeliták állatai közül egy sem hullott el.
7 A fáraó ellenőriztette a dolgot: az izraeliták nyájaiból valóban egy sem pusztult el. A fáraó ennek ellenére megátalkodott és nem bocsátotta el a népet.
8 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Vegyetek egy tele
marék hamut a kemencéből, és Mózes a fáraó előtt szórja az ég felé.
9 Finom porrá válik egész Egyiptom felett, és kelevényt okoz emberen és állaton, amely mint a fekély, felfakad.”
10 Ők tehát vették a hamut a kemencéből, a fáraó elé léptek és Mózes az ég felé szórta. Erre kelevények keletkeztek, amelyek emberen és állaton, mint a fekély, felfakadtak.
11 A varázslók a kelevényeik miatt nem is állhattak Mózes elé, mivel a kelések a varázslókon és minden egyiptomin kifakadtak.
12 Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét: nem hallgatott rájuk, ahogy azt az Úr előre megmondta.
13 Az Úr ezután így szólt Mózeshez: „Holnap reggel menj a
fáraóhoz és közöld vele: Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: bocsásd el népemet,
hogy áldozatot mutasson be nekem,
14 mert különben mindenféle csapással sújtalak téged, szolgáidat és alattvalóidat, hogy megtudd, senki sincs hasonló hozzám az egész földön.
15 Már eddig is kinyújthattam volna a kezemet és megverhettelek volna pestissel, téged és népedet, úgyhogy eltűntél volna a föld színéről.
16 De életben hagytalak, hogy megmutassam neked hatalmamat, és hogy nevemet hirdessék az egész földön.
17 Ha még tovább is visszatartod népemet és nem bocsátod szabadon,
18 akkor holnap ebben az időben hatalmas jégesőt hullatok, amilyen még nem volt Egyiptomban alapítása napjától mostanáig.
19 Helyezd hát biztonságba nyájaidat és amid csak van a mezőn. Ember és állat, ami a mezőn van, és nem viszik haza, a jégeső áldozata lesz.”
20 A fáraó tisztviselői megijedtek az Úr fenyegetésétől, és fedél alá mentették rabszolgáikat meg állataikat.
21 Azok ellenben, akik nem törődtek az Úr fenyegetésével,
kint hagyták rabszolgáikat és állataikat a mezőn.
22 Az Úr így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki a kezed az ég felé, hogy jégeső hulljon Egyiptom egész földjén az emberekre, az állatokra és mindenre, ami egész Egyiptomban a mezőn nő.”
23 Mózes az ég felé lendítette botját, erre az Úr mennydörgést hallatott és jégesőt hullatott. Villám csapkodta a földet, s az Úr szörnyű jégesőt bocsátott Egyiptom egész földjére.
24 Jégeső volt ez, állandó villámlással, olyan pusztító erejű jégeső, amilyet még nem láttak az egyiptomiak földjén, mióta emberek lakják.
25 A jégeső teljesen elpusztított mindent Egyiptom földjén, ami a mezőn volt: embert és állatot. Tönkreverte a vetést a mezőn és letördelte a fákat.
26 Csak Gósen tartományt, Izrael fiainak lakóhelyét kímélte meg a jégeső.
27 A fáraó hívatta Mózest és Áront, s ezt mondta nekik: „Most már elismerem, hogy vétkeztem: az Úrnak van igaza, én és népem gonoszságot követtünk el.
28 Kérjétek az Urat, hogy szüntesse meg a mennydörgést és a jégesőt, én pedig ígérem, hogy elbocsátlak benneteket. Ne maradjatok itt tovább.”
29 Mózes így válaszolt: „Ha kilépek a városból, kitárom kezem az Úr felé, erre majd a mennydörgés megszűnik, a jégeső eláll, s abból megtudod, hogy az Úré a föld.
30 De tudom, hogy még sem benned, sem szolgáidban nincs meg az Úrtól való félelem.”
31 A len és az árpa elpusztult, mert az árpa kihányta a kalászát, a len pedig virágzott.
32 De a búza és a tönköly nem szenvedett kárt, mert ezek később hajtanak.
33 Mózes eljött a fáraótól, s amikor kiért a városból, kezét az Úr felé tárta. A mennydörgés és a jégeső megszűnt, s az eső sem ömlött tovább a földre.
34 A fáraó látta, hogy az eső, a mennydörgés és a jégeső megszűnt, erre továbbra is megmaradt bűnében, megkeményítette a szívét és vele együtt szolgái is.
35 A fáraó szíve kemény maradt, és nem bocsátotta el Izrael fiait, ahogy azt az Úr Mózes által előre megmondta.
Kiv 10
A 8. CSAPÁS: A SÁSKAJÁRÁS
1 Ezért az Úr így szólt Mózeshez: „Menj a fáraóhoz. Én magam
keményítettem meg a fáraónak és szolgáinak a szívét, hogy ezeket a csodajeleket
véghezvigyem közöttük.
2 Elbeszélheted majd gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek, hogy mit tettem az egyiptomiakkal, milyen csodákat vittem végbe közöttük, így megtudhatjátok, hogy én vagyok az Úr.”
3 Mózes és Áron tehát elmentek a fáraóhoz és közölték vele: „Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: meddig húzódozol még attól, hogy engedelmeskedj nekem? Bocsásd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem.
4 Ha nem engeded el népemet, akkor holnap sáskával árasztom el földedet.
5 Úgy ellepik majd a föld színét, hogy a földet nem láthatod, s felfalnak mindent, ami a jégeső után még megmaradt, s lerágnak minden fát, amely a mezőn áll.
6 Tömegestül zúdulnak be a házakba, szolgáid házába, és minden egyiptominak a házába. Olyan lesz ez, amilyet sem atyáitok, sem atyáitok atyái nem éltek át, amióta a földön laknak, mind a mai napig.” Erre megfordult és otthagyta a fáraót.
7 A fáraó szolgái így szóltak: „Meddig lesz még romlásunkra ez az ember? Bocsásd el azokat az embereket, hogy áldozatot mutassanak be Jahvénak, az Istenüknek. Nem látod, hogy Egyiptom elpusztul?”
8 Mózest és Áront visszavitték a fáraó elé, s az ezt mondta nekik: „Menjetek és mutassatok be áldozatot Jahvénak, az Isteneteknek. Kik azok, akik el akarnak menni?”
9 Mózes így válaszolt: „Gyermekeinkkel és öregjeinkkel, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és szarvasmarháinkkal együtt akarunk kivonulni, mivel ez az Úr ünnepe számunkra.”
10 Erre ezt mondta: „Úgy legyen veletek az Úr, ahogy gyermekeitekkel együtt elbocsátlak benneteket! Ismerjétek be gonosz szándékotokat.
11 Abból ugyan nem lesz semmi. Ti, férfiak elmehettek és áldozhattok az Úrnak, hiszen ez volt a kívánságotok.” Legott elkergették őket a fáraó elől.
12 De az Úr így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki a kezed Egyiptom fölött, hogy sáskák árasszák el Egyiptomot, és felfaljanak minden növényt a mezőn, mindent, amit a jégeső meghagyott.”
13 Mózes kinyújtotta botját Egyiptom fölé, erre az Úr egész nap és egész éjjel tartó keleti szelet támasztott a vidék felett. Reggelre a keleti szél elhozta a sáskákat.
14 A sáskák rátámadtak egész Egyiptomra, és hatalmas tömegben ereszkedtek le az egyiptomi földekre. Soha azelőtt nem volt annyi sáska és ezután sem lesz.
15 Egészen elborították és elhomályosították a föld felszínét, s felfaltak minden növényt a mezőn és minden gyümölcsöt, amit a jégeső megkímélt. Egész Egyiptomban semmi zöld nem maradt a fákon és semmi növény a mezőn.
16 Ekkor a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, s így szólt: „Vétettem az Úr ellen, Istenetek ellen és ellenetek.
17 Bocsássátok meg még egyszer a bűnömet, s könyörögjetek értem az Úrhoz, Istenetekhez, hogy fordítsa el tőlem ezt a pusztító csapást.”
18 Erre (Mózes) eljött a fáraótól és könyörgött az Úrhoz.
19 Az Úr erős nyugati szelet támasztott, az magával vitte a sáskákat és besodorta a Sás-tengerbe. Egyetlen sáska sem maradt Egyiptom területén.
20 De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, úgyhogy az nem bocsátotta el Izrael fiait.
21 Azután az Úr így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki kezedet az
ég felé, és olyan sötétség borítja el az egész országot, hogy meg lehet
tapogatni.”
22 Mózes erre kinyújtotta kezét az ég felé, és három napig sűrű sötétség szállt egész Egyiptomra.
23 Senki sem láthatta a másikat, és három napig senki sem mozdulhatott a helyéről. Izrael fiainak területén azonban világos volt.
24 Ekkor a fáraó hívatta Mózest, és így szólt hozzá: „Menjetek és áldozzatok az Úrnak. Csak juhaitok és szarvasmarháitok maradjanak itt, feleségeitek és gyermekeitek mehetnek veletek.”
25 Mózes ezt válaszolta: „Ha adsz állatokat a véres és égő áldozathoz, akkor azokat áldozzuk fel az Úrnak, a mi Istenünknek.
26 De állatainknak is velünk kell jönniük, egyetlen egy sem maradhat itt. Abból kell vennünk, hogy az Úrnak áldozzuk. Különben azt sem tudjuk, hogyan fejezzük ki hódolatunkat az Úrnak, amíg arra a helyre el nem érkezünk.”
27 Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét és nem bocsátotta el őket.
28 A fáraó még ezt mondta: „Pusztulj innét, és ne kerülj többé szemem elé, mert amely napon idejössz, az halálodat jelenti.”
29 Mózes megjegyezte: „Te magad jelentetted ki: többet nem lépek színed elé.”
Kiv 11
AZ ELSŐSZÜLÖTTEK MEGFENYEGETÉSE.
1 Az Úr így szólt Mózeshez: „Még egy csapást hozok a fáraóra és az egyiptomiakra, akkor majd elbocsát benneteket, sőt, maga fog elűzni
2 Szólítsd fel tehát sürgősen a népet: a férfiak és a nők kérjenek szomszédaiktól és szomszédasszonyaiktól ezüst és aranydolgokat.”
3 Az Úr jóakaratra hangolta az egyiptomiakat a nép iránt. Mózesnek is nagy tekintélye volt a fáraó hivatalnokai és népe előtt.
4 Mózes kijelentette: „Ezt mondja az Úr: éjfélkor végigvonulok Egyiptomon.
5 Minden elsőszülött meghal Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülötte is, akinek a trónján kellene ülnie, és a darálóhoz állított rabszolganő elsőszülötte is: azonkívül minden állat elsőszülötte.
6 Olyan sírás tör ki egész Egyiptomban, amilyen még nem volt és nem is lesz.
7 De Izrael fiai között egyetlen kutya sem mordul rá sem emberre, sem állatra. Ebből megtudjátok: az Úr különbséget tesz Egyiptom és Izrael között.
8 Akkor majd hivatalnokaid mind hozzám jönnek, leborulnak előttem és mondják: Vonuljatok ki, ti és az egész nép, amely téged követ. Akkor majd kivonulunk.” Ezután nagy haraggal távozott a fáraótól.
9 Az Úr még ezt mondta Mózesnek: „A fáraó nem hallgat rátok, hogy csodajeleim sokszorozódjanak Egyiptom földjén.”
10 Mózes és Áron véghezvitték mindezeket a csodákat a fáraó előtt. Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét és nem engedte el Izrael fiait országából.
Kiv 12
A HÚSVÉTI BÁRÁNY.
1 Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptomban:
2 „Ez a hónap legyen számotokra a kezdő hónap: ez legyen az év első hónapja.
3 Hirdesd ki Izrael egész közösségének: a hónap tizedik napján mindenki szerezzen egy bárányt családonként, egy bárányt házanként.
4 De ha a család kicsi egy bárányhoz, akkor a személyek számának megfelelően a szomszédos családdal együtt vegyen egyet. Aszerint számoljátok a meghívottakat, hogy ki-ki mennyit eszik.
5 Az állat legyen hibátlan, hím és egyéves. Vehettek bárányt vagy kecskét.
6 Tartsátok a hónap tizennegyedik napjáig. Akkor Izrael közösségének egész gyülekezete a két este között vágja le.
7 Vegyenek a véréből és kenjenek belőle annak a háznak a két ajtófélfájára és szemöldökfájára, amelyben elköltik.
8 A húsát – tűzön megsütve – még akkor éjszaka egyék meg. Kovásztalan kenyérrel és keserű salátával fogyasszák el.
9 Ne egyetek meg belőle semmit nyersen vagy vízben megfőzve, hanem csak tűzön sütve, a fejével, a lábával és belső részeivel együtt.
10 Semmit ne tegyetek el belőle másnap reggelre. Ami másnapra megmarad, azt tűzön égessétek el.
11 Így fogyasszátok: a derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve egyétek, mert ez az Úr átvonulása.
12 Én végigvonulok azon az éjszakán Egyiptomon, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptomban: embert és állatot, s ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött, én, az Úr.
13 A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem.
14 Ez a nap legyen számotokra emléknap, és üljétek meg úgy, mint az Úr ünnepét. Nemzedékről nemzedékre tegyétek meg ünnepnapnak mindörökre.”
15 „Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Az első napon tüntessétek el házatokból a kovászt, mert aki az elsőtől a hetedik napig kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izraelből.
16 Továbbá az első napon tartsatok ünnepi összejövetelt, hasonlóképpen a hetedik napon is legyen szent összejövetel. Ezeken ne végezzetek semmiféle munkát, csak azt az ételt készítsétek el, amelyre kinek-kinek táplálékul szüksége van.
17 Tartsátok meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, mivel ezeken a napokon vezettem ki csoportjaitokat Egyiptom földjéről. Tartsátok meg ezt a napot nemzedékről nemzedékre: örök törvény ez.
18 Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől a hónap huszonegyedik napjának estéjéig egyetek kovásztalan kenyeret.
19 Hét napon keresztül ne legyen kovász a házatokban. Aki kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izrael közösségéből, akár idegen, akár közületek való.
20 Ne egyetek semmiféle kovászosat. Minden helyen, ahol laktok, kovásztalant egyetek.”
21 Mózes összehívta Izrael véneit mind, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és szerezzetek bárányt családjaitok számára, és vágjátok le, mint húsvéti áldozatot.
22 Fogjatok egy izsópköteget, mártsátok az edényben levő vérbe, s az edényben levő vérrel kenjétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát. Reggelig senki közületek nem léphet ki házának ajtaján.
23 Ha az Úr átvonul, hogy lesújtson Egyiptomra, és látja a vért a szemöldökfán meg a két ajtófélfán, akkor az Úr elhalad ajtótok előtt, s a pusztítót nem engedi belépni házatokba, hogy a csapást rátok hozza.
24 Ezt az előírást tekintsétek törvénynek, amely minden időben vonatkozik rád és gyermekeidre.
25 Ezt a szokást akkor is tartsátok meg, ha majd bejuttok arra a földre, amelyet az Úr nektek ad.
26 Ha gyermekeitek megkérdeznek benneteket: miféle szertartás ez,
27 akkor így feleljetek: Ez a húsvéti áldozat az Úrnak, aki Egyiptomban elhaladt Izrael fiainak háza mellett, amikor lesújtott az egyiptomiakra, és a mi házainkat megkímélte.” Erre a nép meghajolt és leborult.
28 Izrael fiai elmentek és engedelmeskedtek. Úgy tettek, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek és Áronnak.
29 Éjfélkor az Úr lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülöttjére, akinek trónján kellett volna ülnie, s a börtönben levő fogoly elsőszülöttére, valamint minden állat elsőszülöttére.
30 A fáraó éjjel fölkelt, hasonlóképpen a szolgái és minden egyiptomi. Nagy sírás tört ki Egyiptomban, mert nem akadt ház, amelyben halott ne feküdt volna.
31 A fáraó még éjjel hívatta Mózest és Áront, és rájuk parancsolt: „Induljatok, és menjetek ki népem közül, ti és Izrael fiai. Menjetek és mutassatok be áldozatot Jahvénak kívánságtok szerint.
32 Magatokkal vihetitek juhaitokat és szarvasmarháitokat, ahogy követeltétek, csak menjetek. De kérjetek áldást rám is.”
33 Az egyiptomiak szintén sürgették a népet, hogy gyorsan távozzék az országból. Ezt mondták ugyanis: „még mindannyian meg találunk halni.”
34 Az emberek tehát vették a tésztát, mielőtt még megkovászosodott volna, a sütőteknőt, és ruhába csavarva vállukon vitték.
35 Izrael fiai Mózes szavai szerint jártak el, s az egyiptomiaktól ezüst meg aranydolgokat és ruhákat kértek.
36 Az Úr bizalomra hangolta az egyiptomiakat a nép iránt, s azok teljesítették kérésüket. Így szereztek zsákmányt az egyiptomiaktól.
37 Izrael fiai elindultak Ramszeszből Szukkot felé, a gyalogos férfiak – családjukat nem számítva – mintegy hatszázezren.
38 Tömérdek összeverődött népség is ment velük, valamint juh, szarvasmarha és sok állat.
39 Az Egyiptomból magukkal hozott tésztából kovásztalan kenyeret sütöttek. Kovászt nem tettek bele, hiszen az egyiptomiak kiűzték őket, nem késlekedhettek és nem készíthettek eledelt az útra.
40 Az idő, amelyet Izrael fiai Egyiptomban töltöttek, 430 esztendőt tett ki.
41 Éppen azon a napon vonult ki Egyiptomból az Úr egész serege, amikor letelt a 430 esztendő.
42 Ez az éjszaka, amelyen az Úr virrasztott, hogy kihozza őket Egyiptom földjéről, legyen Izrael fiai számára is az Úr tiszteletére átvirrasztott éjszaka minden nemzedéken át.
Nézz a térképre, a piros vonal mutatja merre is mentek azalatt a 40 év alatt, amíg a pusztában vándoroltak. Ez idő alatt sokszor az Isten biztosítottan számukra az ennivalót. Mennyei manna, fürj és sziklából fakasztott víz, amit kaptak útjuk során. A 40 év hosszú idő, ég akkor is, ha voltak akik igen magas életkort megéltek. Az ígéret földjére sokan nem jutottak el azok közül, akikkel együtt Mózes indult el Egyiptomból. Menet közben sok gyerek született is, akik nem ismerték csak elbeszélésből, honnan indultak el, és miért. A 40 év az majdnem két generáció, ha egy generációra 25 évet számolunk.
Ők fújták meg a
harsonákat:
papok
Ők hallatták a
csatakiáltást:
nép
Józsué 6.
Megkerülték a várost
[egyszer, a második napon], aztán visszatértek a táborba. Így tettek hat napon
át. 15 A hetedik nap pirkadatkor fölkeltek, s [ugyanabban a rendben] hétszer
megkerülték a várost. [Csak ezen a napon vonultak hétszer körül a város körül.]
16 A hetedik alkalommal a papok megfújták a harsonákat, Józsué pedig így szólt
a néphez: „Törjetek ki csatakiáltásban! Mert az Úr nektek adta a várost. Józsué
könyve 6. fejezet, Jerikó eleste
Néhány megjegyezni
való fogalom
honfoglalás- a
zsidóság birtokba veszi az ígéret földjét
teokrácia:- Az az állam forma, amelyben az uralkodó, az állami rend forrása az adott nép Istene. Az emberi vezető az ő képviselője, helyettese.
Összefoglalás
Mielőtt elköszönnénk, és elmondanánk az imát, ismételjük át, miről is volt szó a mai órán.
A zsidó nép elhatározza, hogy elköltözik Egyiptomból, amit a fáraó nem engedett, aztán mégiscsak sikerült elindulni. Mindenüket vitték és követték Mózest, és Áront, Mózes bátyját.Át kellett kelni a Vörös-tengeren. Előttük volt a tenger, mögöttük a fáraó serege, aki közben meggondolta magát. Ezt az akadályt is sikeresen legyőzték. Majd következett a pusztai vándorlás. Mi tudjuk mennyi ideig tartott, de ők is csak utólag tudták meg, amikor 40 év múlva le tudtak telepedni.
A tarisznyánk, amit magunkkal viszünk. Ezt tettük bele.Isten folyamatos segítség nyújtásáról is hallottunk. Megtanulhattuk, hogy a hívő ember, ha segítséget kér Istentől, azt meg is fogja kapni. A segítség kérés egyszerű, vagy saját szavainkkal vagy egy kötött formával elmondjuk kérésünket. Ha valóban élő hittel rendelkezünk, akkor a válasz nem fog elmaradni. Csak rajtunk áll, észre vesszük-e a segítséget vagy sem.
Köszönés képen egy imádság.
HISZEK AZ EGY ISTENBEN,
mindenható Atyában,
mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében.
Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában,
aki az Atyától született az idő kezdete előtt.
Isten az Istentől, világosság a világosságtól,
valóságos Isten a valóságos Istentől.
Született, de nem teremtmény,
az Atyával egylényegű és minden általa lett.
Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért, leszállott a mennyből.
Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától
és emberré lett.
Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették,
kínhalált szenvedett és eltemették.
Harmadnapra föltámadott az Írások szerint,
fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján,
de újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat
és országának nem lesz vége.
Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben,
aki az Atyától és a Fiútól származik,
akit éppúgy imádunk és dicsőítünk
mint az Atyát és a Fiút,
Ő szólt a próféták szavával.
Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban.
Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára.
Várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.
Egy dal a hitről, reményről
https://www.youtube.com/watch?v=TJWiQNcVhe4
Hitben való megerősödésért
A mindennapokban megélt hit, segít minket abban, hogy az iskolában tanultak, a templomban hallottak élővé váljanak a mindennapok során. A heti feladat, ahogy Isten megsegítette népét, mi is segítsünk azoknak akik körülöttünk ezt örömmel fogadnák.
㊗ ㊗ ㊗ ㊗ ㊗
Édes Atyánk, jó
Istenünk! Áldásodért esedezünk.
Te világíts lelkünk
előtt, Adj a tanuláshoz erőt,
Adj készséget szépre,
jóra, Legyen áldott minden óra,
Amelyet itt töltünk
veled... Szívünkbe írd be szent neved! Ámen!
"Aki a kicsiben hű, a nagyban is hű." Lk 16, 10
Az iskolában a csengő az óra végét jelzi. A gyerekek vidáman szaladtak ki a folyosóra. A nagy sietségben, észre sem vették, hogy erősen fúj odakint a szél. Az ablakok nyitva voltak, és amikor az első gyerek odaért az ajtóhoz, olyan szél támadt, hogy rögtön bevágta az ablakot. Szerencsére az ablak nem tört össze, de az ablakban száradt munkák, amit technika órán készültek leestek az ablakból, az iskola udvarára. Ám a szünetben ezt nem vették észre, csak amikor a tanítási órára jöttek vissza. Azok a gyerekek akiknek leesett a munkája, nagyon szomorúak lettek, és hozzá is fogtak, hogy megkeressék ki az, aki ilyen csúnyán elbánt velük. A hangzavarra megérkezett a tanárnő is. Érdeklődött , mi történt a szünetben, hogy még senki nem találta meg a helyét.
Az igazság ebben az esetben egész gyorsan kiderült. Nem számítottak ekkora szélre, így eszükbe sem jutott becsukni az ablakokat. Mire szerencsésen megnyugodtak, hogy senki nem akarta tönkre tenni a munkákat, az ajtóban megjelent az iskola gondnoka, aki nem csak összeszedte a munkákat, de még a sérüléseket is ki tudta javítani. Így a gyerekek visszakapták épségben azokat.
Mit gondoltok, mit csinált a tanárnő, mikor belépett az osztályba? Hogy tudta elérni alig néhány perc alatt, hogy a gyerekek megnyugodjanak?
Tudjátok néha a felnőttek sem tudják eldönteni kinek is van igaza, mi is történhetett valójában. Ilyenkor nekik is szükségük van segítségre. Mit gondoltok, ők kikhez fordulhatnak segítségért?
A bíróság Magyarországon hasonló termekben tárgyal, mint amit itt láthatok a rajzon.
Jól mondtátok, a bírókhoz tudnak fordulni, ők tudnak segíteni vitás ügyekben. De most már kanyarodjunk vissza a mi történetünkhöz. Emlékeztek, ott hagytuk abba, hogy Mózes kivezette a népet Egyiptomból. Eljutottak a Kánaán földjére, ahol a kánaániták éltek. Jelentősen különbözött a hitviláguk, ami a zsidó nép számára komoly kihívást jelentett. Nehezen tudtak ellenállni a kísértésnek, hogy ne áldozzanak azoknak a bálványoknak. Egyéb vitáik is akadtak, amiket vezető nélkül nem tudtak megoldani. Mózes utóda Józsué volt, akinek már nem volt követője. Így a nép úgy tűnt vezető nélkül maradt.
Az Úr, most sem hagyta cserben a népét, és vezetőket adott nekik. Épp 12 vezetőt, pontosabban bírát. Az ő feladatuk nem csak az igazság kiderítése volt, hanem vezetni kellett az országot, és a hadsereget ha támadás érte őket. A legnagyobb feladatuk mégis az volt, hogy a nép ne hagyja el hitét. Bár ez sokszor megtörtént, amikor valami nem egészen úgy történt, ahogy elképzelték. Látjátok, azoknak a bíráknak nagyon nehéz dolguk volt. Itt megnézhetitek a nevüket és hogy mennyi ideig voltak bírák.
Otniél („Isten az én erőm”) – Júda; 40 év
Éhúd – Benjámin; 80
év
Samgar – Júda?; ?
Bárák – („villám”)
(és Debóra héber jelentése- méh, méhecske) – Naftáli; 40 év, az egyetlen női vezető a korában
Gedeon („levágó,
favágó”) – Manassé; 40 év, kiváló harcos, stratéga
Abímelek („apám
király”), Gedeon fia, jogtalanul bitorolta a hatalmat – Manassé; 3 év
Tólá („bíborszínű
féreg”) – Issakár; 23 év
Jáír („Ő
megvilágosít”) – Manassé; 22 év
Jefte („Isten
kinyitja”) – Manassé; 6 év, törvénytelen gyerekként született, tehetségének és sikereinek köszönhetően végül megbecsült vezér lett.
Ibcán (v. Ibsán;
„fürge, vidám, gyors; ragyogó”) – Júda; 7 év
Élón („erős fa,
tölgy”) – Zebulon; 10 év
Abdón („az Úr
szolgája”) – Efraim; 8 év
Sámson („mint a nap”,
vagy „nap fia”) – Dán; 20 év, Istennek szentelte életét, a haját nem vágták le, onnan származott az ereje, az utolsó bíra. Delila elárulta
Éli („az Úr
felmagasztalás” v. „én Istenem”) – Lévi; 40 év
Sámuel („Isten
meghallgatott”, „az Ő neve: Isten”, vagy „Istentől kérve”) – Lévi; egész
életében az Úrnak szolgált (1Sám 7,15) az utolsó bíra
1 Ehud halála után Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak
számít az Úr szemében. 2 Ezért az Úr Jábinnak, Kánaán királyának kezébe adta
őket, aki Hacorban uralkodott. Seregének Sziszera volt a vezére, aki a népek
Harosetjében lakott. 3 Izrael fiai az Úrhoz könyörögtek, mert Jábinnak
kilencszáz vasszekere volt és húsz év óta keményen sanyargatta Izrael fiait.
Debora.
4 Ebben az időben Lappidot felesége, Debora prófétaasszony
bíráskodott Izraelben. 5 Ráma és Bétel között, Efraim hegyén ült törvényt, a
Debora-pálmafa alatt, és Izrael fiai hozzá mentek peres ügyeikkel. 6 Elküldött
és magához hívatta a naftalibeli Kedesből Abinoám fiát, Bárákot, és így szólt
hozzá: „Ezt parancsolja az Úr, Izrael Istene: Menj fel a Tábor hegyére, és
vigyél magaddal tízezer embert Naftali és Zebulun fiai közül. 7 Felvonultatom
ellened a Kison-patakhoz Sziszerát, Jábin seregének vezérét, szekereivel és
csapataival együtt, és a kezedbe adom.” 8 Bárák így válaszolt neki: „Ha velem
jössz, elmegyek, ha azonban nem jössz velem, nem megyek, mert nem tudom, hogy
az Úr angyala melyik napon viszi sikerre ügyemet.” 9„Veled megyek – válaszolta
neki –, de utadon nem a tiéd lesz a dicsőség, mert az Úr egy asszonynak adja
kezébe Sziszerát.” Debora útnak indult, és elment Bárákkal Kedesbe. 10 Itt Bárák
összehívta Zebulunt és Naftalit. Tízezer ember követte, s Debora is vele ment.
11 A kenita Héber elvált Kain törzsétől és Hobabnak, Mózes apósának fiaitól, és
a Szaannaim-tölgy mellett ütötte fel sátrát, nem messze Kedestől.
Azután ott van
Debóra, aki férjnél volt. Az ő története a Bírák 4–5-ben van megírva. Debóra
volt Izrael történetében az első nő, aki a nemzet vezetője lett. Habár volt egy
karrierje, prófétanő és bíró is volt. Debóra tudta, hogy Isten prófétai
szolgálatot bízott rá. Ez egy túl nagyszerű történet ahhoz, hogy elmenjünk
mellette. Hadd frissítsem fel az emlékezeteteket ezzel a nagyszerű történettel.
Az izraeliták ismét
olyan dolgot tettek, ami Isten szemében gonosz (Bírák 4:1-3). Ezért
kiszolgáltatta őket Jabínnak, Kánaán királyának. Az ő hadseregének volt a
hadvezére Sisera. Izrael húsz éven keresztül kegyetlen elnyomásban élt, ezért
az Úrhoz kiáltottak segítségért. Debóra, a prófétanő vezette Izraelt. Az
izraeliek hozzá mentek, hogy ítéletet hozzon a peres ügyeikben. (Bírák 4:5).
Debóra Bárákot kérte fel, hogy vezesse Izrael seregeit abban a csatában, amely
negyven évnyi békességet eredményezett (Bírák 5:31). Haditervet állított fel
(Bírák 4:6–7). Bárák válasza a következő volt: „Ha velem jössz, elmegyek, de ha
nem jössz velem, én sem megyek” (Bírák 4:8). Debóra így válaszolt: „Szívesen
elmegyek veled, de akkor nem a tiéd lesz a dicsőség azon az úton, amelyen
elindulsz, mert asszony kezére adja az Úr Siserát” (Bírák 4:9). Ezután Bárák
10000 emberével lerohanta Sisera seregét. Siera egész seregét megölték, de a
hadvezér elmenekült, és egy asszony, Jáél sátrában kért menedéket. Klánjaik
baráti viszonyban voltak egymással. Jáél meghívta Siserát a sátrába, és
biztosította arról, hogy nincs mitől félnie. Miután elaludt, Jáél egy
sátorcöveket ütött Sisera halántékába, így ölve meg őt (a teljes történet a
Bírák 4:17–21-ben olvasható). A prófécia, miszerint egy nőé lesz a dicsőség,
megvalósult!
Debóra életének
alapos vizsgálata alapján a következők jellemzik a nagyszerű női vezetőt:
Türelmes – időt adott
a szolgálatának arra, hogy növekedjen (Bírák 4:5–7). Ez egy fontos példa, amit
mindnyájunknak követnie kell. Talán Isten beszélt neked egy bizonyos
szolgálatról, de az nem a vártnak megfelelően növekszik. Ez a kiváló asszony
bemutatta nekünk, hogy mennyire fontos várni Istenre, hogy Ő vigye végbe az
akaratát.
Hatással van – arra
ösztönzött másokat is, hogy Istenhez forduljanak vezetésért (Bírák 4:8).
Cselekvő – nem félt
részt venni, amikor cselekedni kellett (Bírák 4:9).
Bátor – bátran
cselekedett, amikor tudta, hogy Isten szólt hozzá (Bírák 4:10).
Sámson története rajzfilm:
https://www.youtube.com/watch?v=IE6gCdmv4u4
A tarisznyánk, amit magunkkal viszünk. Ezt tettük bele.Hálát adok
jóságodért,
minden lelki
áldásodért.
Ámen.
Hitben való megerősödésért
A héten különös gondot fogok fordítani arra, hogy a rám bízott feladatokat a lehető legjobban elvégezzem
Fekete Péter Játékszabályok
A játékban tetszés szerinti számú,
játékos vehet részt, de legalább kettő. Kezdéskor a kártyákat jól, össze kell
keverni és a játékosok között egyenlően szét kell osztani. Ha valamelyik játékos
a kártyái között két azonos sarokjellel ellátott lapot talál, akkor ezeket
lerakhatja. Ezután meg kezdődik a „húzás“: akinek a legtöbb kártya maradt a
kezében, attól a bal oldali szomszédja egy kártyát húz, tőle pedig a következő,
és így tovább. Ha a játékosnak a húzott kártya másod példánya kezében van, akkor
ezt a két kártyát – amelyeknek sarokjelzése azonos – lerakja. Ez így megy
tovább mindaddig, míg az egyik játékosnál a „Fekete Péter“ egyedül marad
kézben és így ő maga is Fekete Péter lesz.
Ugye milyen egyszerű. Most már mindenki ugyanazt a játékszabályt ismeri, így kezdődhet a játék.
Most hogy megismertük a szabályokat, utazunk vissza a múltba. Egészen pontosan az utolsó bíráig, Sámuelig. Ám nemcsak Sámuelhez fordultak azzal a kéréssel, hogy nevezzen ki nekik királyt. Először Gedeonnak tették fel ugyanezt a kérést. Ám ő határozottan elutasította. A válaszában az volt, hogy Isten ennek a népnek a királya, uralkodója, nem kell másik király.
Gedeonnal történt meg egy érdekes eset.
A harmat és a gyapjú jele.
36 Gedeon így szólt Istenhez: „Ha valóban az én kezem által
akarod megszabadítani Izraelt, amint mondtad, 37 nézd, gyapjút terítek ki a
szérűre. Ha csak a gyapjú lesz harmatos, a föld azonban száraz marad, ebből
megtudom, hogy te szabadítod meg Izraelt a kezem által, amint mondtad.” 38 Így
is történt. Gedeon másnap kora reggel fölkelt, kicsavarta a gyapjút. Amikor a
harmatot kinyomta a gyapjúból, tele lett vele egy csésze. 39 Gedeon újra szólt
Istenhez: „Ne lobbanjon föl haragod ellenem, ha még egyszer szólok. Engedd meg,
hogy még egy próbát tegyek a gyapjúval: csak a gyapjú maradjon száraz, s legyen
harmatos körös-körül a föld.” 40 S akkor éjszaka így tett Isten. Csak a gyapjú
maradt száraz, a föld azonban harmatos lett körülötte.
Sámuel története:
Abban az időben, Éli teljesített papi szolgálatot. Elkana két feleségével minden évben felment Silóba, ahol áldozatot mutattak be. Az egyik feleségének a neve Hanna, a másiké Penina. Hannának nem volt gyermeke, Peninnának több is volt. Így rendszeres volt a két nő között a feszültség. Hannának el kellett tűrnie, Penina gonosz megjegyzéseit. Egyik alkalommal épp imádkozott, amikor Éli is látta. Ám azt hitte részeg, mert látta, hogy mozog a szája, de hang nem jött ki hang Anna száján. Amikor elmagyarázta Élinek, mit is csinált. Meg se kérdezte mit kért, azt mondta Isten meghallgatta kérésedet, menj békével. Hazatérve valóban fiú gyermeket szült Hanna, akit az Úr szolgálatára ajánlott fel. A fiú neve Sámuel lett.
25 Ezután Sámuel kihirdette az egész népnek a királyság törvényét, bevezette egy könyvbe és az Úr elé tette. Aztán hazaküldte a népet, mindenkit a maga otthonába.
26 Saul is hazament Gibeába. A bátrabbak, akiknek a szívét Isten megérintette, mellészegődtek. Néhány semmirekellő azonban így beszélt: „Ugyan mit segíthet ez rajtunk?” S lenézték és nem vittek neki ajándékot.
Sámuel I. könyve 11. fejezet
15 Így hát az egész nép Gilgalba vonult, s ott Gilgalban, az Úr színe előtt megtették Sault királynak. S a közösség áldozatát is bemutatták ott, az Úr előtt, és Saul is, Izrael férfiai is nagy áldomást csaptak.
Sámuel I. könyve 15. fejezet
3 Rajta hát, menj, és támadd meg Amaleket, és töltsd be rajta és mindenén, amije csak van, az átkot. Ne kíméld, hanem ölj meg férfit és nőt, gyereket és csecsemőt, marhát és juhot, tevét és szamarat!”
9 Ám Agagot megkímélte Saul és a nép, és ugyanígy a kecskék, juhok és a marhák javát is, a legszebb hízott állatokat, s mind, ami csak értékes holmi akadt: nem töltötte be rajtuk az átkot. Csak azon töltötték be az átkot, ami a jószágból selejtes volt, s nem sokat ért.
26 Sámuel azonban így felelt: „Nem térek veled vissza. Mivel semmibe vetted az Úr szavát, az Úr elvetett: nem leszel tovább Izrael királya.”
Sámuel I. könyve 16. fejezet
11 Aztán Sámuel megkérdezte Izájt: „Mind itt vannak a fiaid?” „A legkisebb nincs itt – válaszolta –, a nyájat őrzi.” Sámuel erre meghagyta Izájnak: „Küldj el valakit, keresse meg, mert addig nem ülünk hozzá az áldozati lakomához, amíg itt nincs.”
12 Izáj elküldött érte. Vörös volt, nyílt tekintetű és szép termetű. Az Úr így szólt: „Rajta, kend föl, mert ő az!”
13 Erre fogta az olajos szarut és fölkente testvérei körében. Attól a naptól eltöltötte Dávidot az Úr lelke, Sámuel meg útra kelt és elment Rámába.
Fogalmak, amiket jegyezzünk meg: királyság, felkenés, dinasztia, Dávid háza
Összefoglalás
A tarisznyánk, amit magunkkal viszünk. Ezt tettük bele.
4 A filiszteusok soraiból előlépett egy harcos. Góljátnak hívták, és Gátból való volt. Hat könyök és egy arasz volt a magassága,
5 a fejét bronzsisak fedte, és pikkelyes páncélt viselt; a páncél 5000 sékel bronzot nyomott.
6 A lábán bronz lábszárvédő volt, a két válla közt meg bronz hajítódárda.
7 Lándzsája nyele olyan volt, mint egy zubolyfa, a lándzsája hegye meg 600 sékel vasat nyomott. Előtte haladt a fegyverhordozója.
8 Kiállt Izrael fiainak sorai elé és odakiáltott nekik: „Miért vonultok ki és álltok csatasorba? Hát nem filiszteus vagyok, ti meg nem Saul szolgái vagytok? Válasszatok ki magatok közül egy embert, s az jöjjön le hozzám.
40 Aztán fogta a botját, a patakban keresett magának öt sima követ, és betette a tarisznyájába, amelyben parittyáját tartotta. Ezután kezébe vette parittyáját és elindult a filiszteus felé.
41 A filiszteus is egyre közelebb jött Dávidhoz, a fegyverhordozója előtte.
42 Amikor azonban fölnézett és meglátta Dávidot, semmibe vette, mert még fiatal volt, szép külsejű vörös ifjú.
43 A filiszteus megszólította Dávidot: „Kutya vagyok tán, hogy bottal jössz ellenem?” És a filiszteus átkozta Dávidot, isteneit emlegetve.
44 Aztán így szólt a filiszteus Dávidhoz: „Csak gyere, hadd adjam húsodat az égi madaraknak meg a mezei vadaknak!”
45 Dávid ezt felelte a filiszteusnak: „Karddal, dárdával és lándzsával jössz ellenem. Én azonban a Seregek Urának, Izrael csatasorai Istenének nevében közeledem feléd, akit kigúnyoltál. Az Úr ma kezembe ad. Legyőzlek és fejedet veszem.
46 Testedet és a filiszteusok seregének testét még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom, hadd tudja meg az egész világ, hogy van Isten Izraelben.
47 És tudja meg ez az egész sereg, hogy az Úrnak nincs szüksége kardra és lándzsára ahhoz, hogy győzelmet adjon. Mert az Úr dönti el a csatát, és a kezünkre ad benneteket.”
48 Amikor a filiszteus elindult és Dávid felé közeledett, Dávid hirtelen kilépett a sorból és a filiszteus felé futott.
49 Közben belenyúlt a táskájába, kivett egy követ, elhajította a parittyájából és homlokon találta a filiszteust. A kő behatolt a homlokába, úgyhogy arccal a földre bukott.
50 Így Dávid legyőzte parittyával és kővel a filiszteust, eltalálta és megölte, jóllehet nem volt Dávidnak kard a kezében.
51 Dávid akkor odaszaladt, rálépett a filiszteusra, a kardja után nyúlt, kirántotta hüvelyéből és megölte: levágta a fejét. Amikor a filiszteusok látták, hogy bajnokuk halott, megfutamodtak.
Sámuel I. könyve 18 fejezet
5 Amikor Dávid kivonult, bárhova küldte is Saul, mindig győzedelmeskedett. Ezért Saul hadi népe élére rendelte. S megkedvelte az egész nép, sőt Saul tisztjei is.
6 A bevonuláskor, amikor Dávid a filiszteusok legyőzése után visszatért, Izrael városaiból az asszonyok Saul király elé mentek, énekeltek és táncoltak, dobszóra, örömujjongás közepette és cintányért ütögetve.
7 És a táncoló asszonyok így énekeltek: „Saul legyőzte ezreit, Dávid meg tízezreit.”
8 Emiatt Saul nagy haragra gerjedt, mert nagyon nem tetszett neki ez a dolog. Azt mondta: „Dávidnak tízezreket tulajdonítanak, nekem meg csak ezreket. Most már csak a királyság hiányzik neki!”
9 Ezért ettől a naptól kezdve Saul irigy szemmel nézte Dávidot.
Sámuel I. könyve 24. fejezet
6 Ám utóbb bántotta Dávidot a lelkiismeret, amiért levágta Saul köntöséről a bojtot.
7 Azt mondta embereinek: „Az Úr őrizzen attól, hogy valamit tegyek uram ellen és kezet vessek rá, hiszen az Úr fölkentje.”
8 És Dávid kemény szavakkal rendreutasította embereit és megtiltotta nekik, hogy kezet vessenek Saulra. Saul elhagyta a barlangot, és ment az útján.
9 Dávid azonban fölállt és utánament. Kilépett a barlangból és utánaszólt: „Uram királyom!” Amikor Saul körülnézett, Dávid földig hajolt, hogy kifejezze hódolatát.
10 Aztán így szólt Dávid Saulhoz: „Miért hallgatsz azokra az emberekre, akik azt állítják, hogy a vesztedre török?
11 Nézd, e napon a saját szemeddel láthatod, hogy az Úr a barlangban kezembe adott. Én azonban vonakodtalak megölni, megkíméltelek és azt mondtam: Nem emelem kezemet uramra, hiszen az Úr fölkentje.
12 S most, atyám, nézz ide, igen nézz ide, a kezemben van köntösöd bojtja. Abból, hogy levágtam köntösödről a bojtot, s nem öltelek meg, világosan láthatod, hogy sem gonoszságot, sem árulást nem forgatok a fejemben. Nem vétettem ellened semmit, s mégis az életemre törsz.
21 Nézd, tudom jól, hogy uralomra jutsz és kezedben megszilárdul a királyság Izraelben.
22 Ezért most esküdj meg nekem az Úr nevére, hogy halálom után nem irtod ki utódaimat és nem törlöd ki nevemet atyám házából.”
23 Dávid megesküdött Saulnak, és Saul hazament, Dávid és emberei meg visszatértek a rejtekhelyükre.
Sámuel I. könyve 30. fejezet
15 Dávid most megkérdezte: „Kié vagy és honnét való?” „Egy fiatal egyiptomi vagyok – felelte –, egy amalekitának a rabszolgája. Az uram otthagyott, mert három nappal ezelőtt megbetegedtem.
14 Portyán voltunk a kereták Negebjén, Júda és Kaleb Negebjén, s lángba borítottuk Ciklagot.”
15 Dávid megkérdezte: „Elvezetnél ehhez a rablóbandához?” „Ha megesküszöl – válaszolta –, hogy nem ölsz meg, sem uramnak ki nem szolgáltatsz, elvezetlek ahhoz a bandához.”
16 Mire odavezette őket, akkorra már szétszéledtek az egész vidéken, és örömünnepet ültek a gazdag zsákmány miatt, amelyet a filiszteusok földjéről és Júda földjéről magukkal hoztak.
17 De Dávid virradattól napnyugtáig kaszabolta őket, és így betöltötte rajtuk az átkot. Azon a négyszáz legényen kívül, aki tevére szállt és úgy menekült, nem maradt élve egyetlen egy sem.
18 Így Dávid visszaszerzett mindent, amit az amalekiták elraboltak. A két feleségét is visszaszerezte Dávid.
19 Nem hiányzott semmi sem a legkisebb dologtól a legnagyobbig, a zsákmánytól a fiaikig és lányaikig mindabból, amit elraboltak tőlük. Mindent visszaszerzett Dávid.
20 Fogták a nyájakat meg a csordákat és előtte terelve őket így szóltak: „Lám, Dávid zsákmánya!”
Sámuel I. könyve 31. fejezet
1 Amikor a filiszteusok megtámadták Izrael fiait, Izrael fiai megfutamodtak a filiszteusok elől, és Gilboa hegyén mindenfelé elesettek hevertek.
2 A filiszteusok közel férkőztek Saulhoz és fiaihoz, és megölték Jonatánt, Abinadabot és Malki-Suát, Saul fiait.
3 Saul körül is tombolt a harc. Az íjászok célba vették és súlyosan megsebesítették.
4 Ekkor meghagyta fegyverhordozójának: „Vond ki kardodat és szúrj le, különben jönnek ezek a körülmetéletlenek és elbánnak velem. Ám fegyverhordozója vonakodott. Erre Saul kihúzta kardját és beledőlt.
5 Amikor fegyverhordozója látta, hogy Saul halott, ő is kardjába dőlt és meghalt mellette.
6 Így ugyanazon a napon halt meg Saul, három fia és fegyverhordozója.
Sámuel II. könyve 2. fejezet
1 Ezután Dávid megkérdezte az Úrtól: „Fölmenjek-e Júda valamelyik városába?” Az Úr ezt a feleletet adta neki: „Föl!” Aztán azt kérdezte Dávid: „Hová menjek?” A válasz így hangzott: „Hebronba.”
2 Így hát Dávid odament, s vele a két asszony is, a jiszreeli Achinoam, valamint Abigail, a kármeli Nabal felesége.
3 Azokat az embereket is odavonultatta Dávid, akik vele tartottak, mindegyiküket a családjával együtt; Hebron falvaiban telepedtek le.
4 Akkor Júda férfiai elmentek, és Dávidot fölkenték Júda házának királyává.
Sámuel II. könyve 5. fejezet
1 Izraelnek összes törzse elment Dávidhoz Hebronba, és azt mondták: „Nézd, csontod és húsod vagyunk.
2 Már tegnap és tegnapelőtt is, amikor még Saul volt a királyunk, te voltál, aki vezetted Izrael hadjáratait. S az Úr is azt mondta neked: Legeltesd népemet, Izraelt, és légy Izrael fejedelme.”
3 Izrael vénei tehát mind elmentek a királyhoz Hebronba, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban, az Úr előtt. Aztán fölkenték Dávidot Izrael királyává.
4 Dávid harmincéves volt, amikor király lett, és negyven esztendeig uralkodott királyként.
5 Hebronban hét évig és hat hónapig uralkodott Júda fölött, s Jeruzsálemben harminchárom esztendeig uralkodott Júda és Izrael fölött.
Sámuel II. könyve 11. fejezet
Dávid bűne
2 Az egyik nap estefelé történt, hogy Dávid fölkelt fekvőhelyéről és fölment királyi palotája tetőteraszára. A tetőről meglátott egy asszonyt, amint épp fürdött. Nagyon szép asszony volt.
3 Dávid elküldött és értesüléseket szerzett az asszony felől. Így tájékoztatták: „Batseba az, Eliam lánya, a hettita Urijának a felesége.”
4 Erre Dávid elküldte embereit és elhívatta. El is ment hozzá, és ő együtt hált vele, majd havi tisztulása közeledtekor hazament.
5 Ám az asszony teherbe esett. Erre elküldött és megüzente Dávidnak: „Állapotos vagyok.”
25 Ekkor Dávid azt mondta a hírhozónak: „Jelentsd Joábnak: Ez a dolog ne tudódjék ki. Mert a kard egyszer erre sújt le, másszor arra. Folytasd a város elleni harcot, és rombold le. Így önts bele bátorságot!”
26 Amikor Urija felesége hírét vette, hogy férje meghalt, elsiratta férjét.
27 Amikor azonban letelt a gyász ideje, Dávid elküldött, és magához vette a házába. Így felesége lett, és fiút szült neki. De az a tett, amit Dávid elkövetett, nem tetszett az Úrnak.
Sámuel II. könyve 12. fejezet
24 Dávid Batsebát is vigasztalta. Elment hozzá és együtt hált vele. (Batseba) fogant és fiút szült. A Salamon nevet adta neki. Az Úr kedvét találta benne,
Királyok I. könyve 1. fejezet
28 Ekkor Dávid király vette át a szót, és így rendelkezett: „Hívjátok ide Batsebát!” Az bement a királyhoz és a király elé járult.
29 A király megesküdött: „Úgy igaz, ahogy az Úr él, aki minden szorongatásomból kiszabadított,
30 még ma úgy lesz, amint megesküdtem neked az Úrra, Izrael Istenére: fiad, Salamon lesz utánam a király, ő ül helyettem a trónra.”
31 Batseba földig hajolt, leborult a király előtt és felkiáltott: „Örökké éljen az én királyom, Dávid!”
Királyok I. könyve 2. fejezet
1 Amikor eljött a napja, hogy Dávid meghaljon, megparancsolta fiának, Salamonnak, s azt mondta:
2 „Nos, most mindenek útjára lépek. Légy bátor és bizonyulj férfinak!
3 Tartsd szemed előtt, amit az Úr, a te Istened parancsol, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, és kövesd sugallatait, amint írva van Mózes törvényében, hogy minden sikerüljön, amit csak teszel, amibe csak belefogsz,
4 s így az Úr beteljesítse ígéretét, amelyet nekem tett: Ha fiaid ügyelnek útjukon, és hűségesen követnek, szívük, lelkük mélyéből, akkor – azt mondta – sohasem leszel utód híjával Izrael trónján.
Tankönyv 47. oldalának táblázata
Dávid Góliát
izraelita, Betlehem filiszteus, Gát
fiatal, nem harcedzett magas, harcos termetű óriás
pásztor, majd király katona
pásztorbot, parittya, öt sima kő kard, dárda, lándzsa, páncél, bronzsisak
Istentől saját magától
győztes vesztes
Fogalmak: irodalmi műfaj
költemények
zsoltárok
zsoltárok könyve
bűnbánat
megtérés
Összefoglalás
Dávid színre lépése a filiszteusokkal folyó csata során, amikor Góliát kihívott egy embert, azzal hogy küzdjön meg vele. A rajzon látni, mekkora volt Góliát és mekkora Dávid. Ilyen egyenlőtlen körülmények között álltak ki egymással szemben. Ám a győzelem mégis Dávidé volt, mert vele volt az Úr. Saul bárhova küldte Dávidot, mindig diadalit aratott. Féltékeny is lett rá Saul, mert azt énekelték mennyivel különb Dávid, mint Saul Dávid Saul minden ellenszenve ellenére tisztelte benne a felkent királyt, és amikor elvehette volna az életét, akkor sem élt ezzel a lehetőséggel. Egyszer bement az alvó Saul sátorába, és egy bojtot vágott le a köntöséről, jelezve, megölhette volna, de nem tette.Amikor egy csatában Saul a fiaival együtt elesett, utána Sámuel Dávidot kente fel királynak.Dávid egy Betsabe nevű asszonyt látott meg, akit magához hívott. Az asszony Urija felesége volt, így ez bűn volt, amit tettek. Ám mikor meghalt a férje és letelt a gyászév, már össze tudtak házasodni. Gyermekük született, akit Salamonnak neveztek el. Mielőtt Dávid meghalt elrendezte Salamon utódlását.
A tarisznyánk, amit magunkkal viszünk. Ezt tettük bele.
6 Salamon azt felelte: „Nagy irgalommal voltál szolgád, az
én atyám, Dávid iránt: hűségesen, jó lélekkel és egyenes szívvel járt színed
előtt; mindvégig irgalommal voltál hozzá: megajándékoztad egy fiúval, aki most
a trónján ül.
7 Igen, Uram és Istenem, királlyá tetted szolgádat atyám
helyett. De hát fiatal ember vagyok, nem tudom, miként kell uralkodni.
8 Ráadásul kiválasztott néped élén áll szolgád, egy nagy nép
élén, amely akkora, hogy se szeri, se száma.
9 Adj hát szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni
a jót meg a rosszat. Mert hisz ki tudná másképp kormányozni ezt a te népes
népedet?”
10 Tetszett az Úrnak, hogy Salamon ilyen kéréssel fordult
hozzá.
11 Ezért így szólt hozzá az Úr: „Mivel épp ezzel a kéréssel
fordultál hozzám, nem hosszú életet vagy gazdagságot kértél magadnak, nem is
ellenséged életét kérted, hanem bölcsességért könyörögtél, hogy szem előtt
tartsd az igazságot,
12 lásd, megadom neked, amit kértél. Bölcs és értő szívet
adok neked, amilyen nem volt előtted, s nem lesz utánad sem.
13 Ráadásul azt is megadom, amit nem kértél, a gazdagságot
és a dicsőséget, hogy nem lesz a királyok közt hozzád hasonló.
14 S ha az én útjaimon jársz, megtartva parancsaimat és
törvényeimet, amint atyád, Dávid járt, hosszú életet ajándékozok neked.”
1 480 évvel azután, hogy Izrael fiai kivonultak Egyiptomból,
Salamonnak Izrael fölötti uralkodása 4. esztendejében történt, a második
hónapban, azaz Ziv hónapjában – akkor épített templomot az Úrnak.
37 A 4. esztendőben, Ziv hónapjában rakták le az Úr
templomának alapjait.
38 A 11. esztendőben, Bul hónapban – ez a nyolcadik hónap –
elkészült a templom minden része, s minden, ami csak hozzá tartozott. Hét évig
építették.
A tarisznyánk, amit magunkkal viszünk. Ezt tettük bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.